A család Erdélyből, Kolozsvárról származott, amint az 1945. október
10-én született Elemér is. Pécsett járt általános- és középiskolába.
Gödöllőn, az agráregyetemen szerzett diplomát. Egész életében nagy
szakmai tudással dolgozott a Pécs környéki mezőgazdasági üzemekben.
1990 után Remény-pusztán egy privát, a mezőgazdasághoz kapcsolódó
ipari céget hozott létre és működtetett három évtizeden át. Ez
töltötte ki napjait, hajnaltól késő estig.
Érdeklődése mellett a kikapcsolódás vágya és a társaság hozta a pécsi
csillagászok közé a 2000-es évek elején. Onnantól kezdve minden hétfő
este ott volt a pécsi csillagászati szakkör összejövetelein. A
helyszínek változtak: a Király utcai Fegyveres Erők Klubja, a sétatéri
Civil Közösségek Háza, a Felsőmalom utcai TIT-székház, a Zsolnay
Negyed planetáriuma – és Elemér mindenhol és mindig jelen volt.
Láthatóan jól érezte magát ebben a társaságban. Meghallgatta az
előadásokat, de sokszor ő is felolvasta a maga által gyűjtött friss
híreket. Főleg a csillagászat legfrissebb kutatásai és felfedezései
érdekelték. 2004-ben az Astra Pécsi Csillagászati Egyesület tagja
lett. 2008-ban egy 130/650 mm-es Newton-távcsövet vásárolt otthoni
használatra. Később vásárolt egy olyan fényképezőgépet, amelyekkel
kiváló felbontású csillagászati képeket készíthetett.
A pécsi csillagászkörben (és Zsoldos Endre budapesti
csillagászattörténésztől) értesült, hogy egy közeli egyenes ági őse is
csillagászkodott. Szatmári Ákos (1855-1927) tanár Kolozsváron,
Budapesten, Nagybecskereken nemcsak oktatta középiskolákban a fizikát
és a csillagászatot, hanem a hazai színképelemzés egyik első
ismertetője is volt. A csillagászati spektroszkópiáról 1880-tól
1882-ig több könyve is megjelent. Elemér büszke volt erre és a
családjának történetével segítette távoli ősének kutatását.
2019. december 16-án még csillagász barátai között töltötte az
évzárót. Másnap, utolsó elektronikus levelében még ezt írta a
csillagászok levelezőlistájára: "És köszönöm a sok kedvességet, amit
Tőletek kaptam, Elemér." December 23-án lett rosszul, került a pécsi
kórházba és már nem tért magához. 2020. január 3-án hunyt el. Temetése
2020. január 22-én történt a pécsi nagytemetőben.
Elemér személyében a pécsi csillagászok a szakkör oszlopos tagját, egy
kedves, segítőkész, vendégszerető, érdeklődő, nagyszerű embert
ismerhettek meg és veszítettek el most! Emlékét bizonyosan megőrizzük,
amíg csak emlékezhetünk! Nyugodj békében!
Kemenes Lászlóné (1945-2008)
A megemlékezést írta: Keszthelyi Sándor
A hazai csillagászati ismeretterjesztés egyik jelentős személyisége, a
sokak által ismert és szeretett Baby, Kemenes Baby, azaz Kemenes
Lászlóné nemrég fejezte be földi pályáját.
A Somogy megyei Iregszemcsén látta meg a napvilágot 1945. október
25-én, Vajk Erzsébet néven. Apja kántortanító, anyja pedagógus volt.
Szüleinek tizenegy gyermeke született és Erzsébet a kilencedik volt a
sorban. Iregszemcsén járta az általános iskola 1-6. osztályát, de a
7-8. osztályosként már Pécsett tanult, mert 1958-ban ott élő
dédanyjához költözött. 1959-1964-ig a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban
járt középiskolába és itt érettségizett 1964-ben.
Pedagógus édesanyja valamennyi gyermekével megismertette a
csillagászat alapjait. Mivel a kis Baby volt a legfogékonyabb erre,
vele különösen foglalkozott, már 6-7 éves korától kezdve. Megmutatta
neki a főbb csillagképeket, az ismertebb csillagokat, megkülönböztetve
tőlük a fényesebb bolygókat. Egy-egy fogyatkozás vagy fényes üstökös
jelentkezésekor is felhívta figyelmét az égbolt aktuális
érdekességeire. Mindezek az élmények nagyon közel hozták hozzá a
csillagászatot. Tudását szakkönyvek olvasásával fejlesztette tovább
középiskolás korában. Ezen korszakától számította komolyabb
csillagászkodását. Ezt bizonyítja, hogy 1996-os tanulmányának
bevezetőjében azt írja, hogy "több mint 30 év alatt amatőr
csillagászként" szerzi ismereteit.
Nem is csodálkozott senki a családban, amikor érettségi után Vajk
Erzsébet az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkezett, éspedig
azzal a szándékkal, a hogy csillagász végzettséget szerezzen. Az első
felvételije sikertelen volt. A következő évben is ugyanide kérte
felvételét, akkor is elutasították helyhiányra hivatkozva (úgy tűnik
szüleinek értelmiségi volta, ráadásként apja kántortanítói állása az
1960-as évek közepén nem volt jó ajánlólevél). Így neki a csillagászat
egész életében csak a szeretett hobbyja maradhatott.
Pécsett maradt és irodai állásban dolgozott a Közút Építő Vállalatnál.
Itt ismerkedett meg Kemenes Lászlóval 1965-ben, akivel 1967. november
19-én házasságot kötött. Két fia született, az első 1968-ban, a
második 1969-ben. Éppen a második gyermeke születése idején készítette
Kulin György és Kollányi Ágoston a "Hobbym a csillagos ég" című filmet
országszerte. Így a film pécsi felvételén 1969. augusztus 26-án nem
jelenhetett meg személyesen. Helyette férje, Kemenes László ismertette
az éppen készülő 200 mm-es tükrös távcsövét és ez a jelenet így is
maradt benne a filmben.
1970-1975-ig Szentlőrincen éltek, mert itt kaptak lakást. Férje itt
dolgozott, Baby a kicsi gyermekeket nevelte. A gyermekek már nagyobbak
voltak, amikor 1975-ben visszaköltöztek Pécs belvárosába. Ez év őszén
nyitotta meg a TIT az ország első épített planetáriumát Pécsett, a
Mecsek déli oldalában. Kezdettől több alkalmazottja volt az új
intézménynek, de feltétlenül kellett a planetáriumi előadások
tartásához olyan is, aki a csillagászatot és az égboltot ismeri. Így
lett Kemenes Lászlóné hazánk első planetáriumának első vezetője,
lelkes szervezője, szakmai munkatársa. 1975-től jó nyolc éven át
tartotta a 6 m-es kupola alatt, a kisplanetáriumi műszerrel az
előadásokat: előre bejelentett csoportoknak, iskolai osztályoknak,
tanároknak, arra járó kirándulóknak, kicsiknek, nagyoknak. Mindig
élőszóval, néha naponta 5-6 előadást is vállalva mutatta be az égbolt
érdekességet. Saját maga szerkesztett előadásait diaképek vetítésével
illusztrálta. Később, a planetárium 1998. májusi újranyitását követően
ismét többszáz előadásra vállalkozott. Pontos számot nem ismerünk, de
valószínűleg 5000 planetáriumi előadást tartott összesen. Szívesen
ment a megye más településeire, a legtöbb ilyen kitelepült előadását
Bólyban tartotta meg.
Férje kezdetben csak a távcsövek építésében segített, majd a feleség
védőszárnyai alatt lassan ő is "megfertőződött" a csillagászattal. A
Csillagászati Levelező Tanfolyam vizsgáját ő is letette Budapesten,
majd Pécsett Kulin György jelenlétében planetáriumi előadói vizsgát
tett. Időnként az előadások tartásába is besegített, körülbelül 100
előadást maga tartott.
Amikor 1985-ben megnyílt az Apáczai Csere János Művelődési Központ,
amely a város legújabb és legnagyobb művelődési háza volt: Kemenesné
ide került népművelőnek és később az intézmény igazgatója lett. Itt
kaphatott helyet hetenkénti összejöveteleire a pécsi csillagászati
szakkör, a Csillagászat Baráti Köre megyei rendezvényei. Ide
szervezhették a segítségével több országos rendezvényt: itt
találkozhattak a meteorészlelők, a változócsillagok megfigyelői, a
csillagászattörténet és a napórák barátai. Az újraalakult Magyar
Csillagászati Egyesületbe 1990-ben lépett be 453. számú tagként.
1991-ben az első helyi csoport a pécsi lett, az is itt alakult meg.
Itt volt az alakuló ülése az Astra Pécsi Csillagászati Egyesületnek
1994. március 5-én, melynek Baby is az alapító tagja lett. Az 1996.
március 9-i közgyűlés az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.
Aktívan részt vett a hazai csillagászati rendezvényeken, találkozókon.
Kulin György, Róka Gedeon, Ponori Thewrewk Aurél, Mécs Miklós,
Szíjártó Lajos, Schalk Gyula, Zombori Ottó, Gellért András és sok más
a csillagászati ismereteket terjesztő ember: jó barátként ismerte és
szerette. Ha Kulin György Pécsett járt csak Kemenesék lakásában
lehetett szállása. Ilyenkor Baby készítette el vacsoráját (omlettjét)
és maga vetette meg az ágyát. Róka Gedeon pedig minden egyes
találkozásuk alkalmával mindkét kezét megcsókolta és hangosan
kijelentette, hogy mennyire szereti. Legendás baráti kapcsolatok
fenntartásában működött közre ilyen módon a Nagy Öregekkel!
Ott volt 1975-ben Budapesti Planetárium alapkőletételén, 1977-ben a
megnyitásán és később a Planetáriumi Tanács tagja lett. A Csillagászat
Baráti Körének vezetőségi tagja volt 1980-tól 1989-ig. Minden
nagyrendezvényen, tanfolyamon, továbbképzésen, csillagászati
ismeretterjesztő eseményen, szakkörvezetői konferencián, planetáriumi
tanácskozásokon részvevő volt. A korabeliekkel együtt alkotott
Csillagász Család (Csi-Csa) "Ősapjának" Kulin Györgyöt, "Anyjuknak"
Kemenes Lászlónét választotta, aki "Tyúkanyóként" terelte
csillagászbarátait.
A közművelődési dolgozóként, még csaknem 50 évesen is vállalkozott
felsőfokú képzésre. Művelődésszervezői szakot végzett el Kaposváron
1993-1995-ig. Diplomadolgozatát a "Csillagos ég a néphagyományban"
címmel 1996-ban készítette. Kiskora óta érdekelte a magyarság által
ismert csillagos ég. Planetáriumi előadásait is sokszor fűszerezte a
nép ajkán élt csillag- és csillagkép-elnevezésekkel. Sőt, a pécsi
planetáriumba érkező idősebb falusi embereket is kikérdezett arról,
hogy gyermekkorukban milyen csillagokról és csillagképekről hallottak
és ezeket is feljegyezte. Lelkesen összegyűjtötte a hazai szakirodalom
korábban nyomtatott ilyen tárgyú tanulmányait. Balassa Iván, Berze
Nagy János, Csaba György, Diószegi Vilmos, Dömötör Tekla, Gömöri
János, Ipolyi Arnold, Kandra Kabos, Kulin György, Mándoki László, Oláh
Andor, Ortutay Gyula, Schalk Gyula, Tarján Gábor, Toroczkai-Wigand Ede
írásai alapján állította össze 115 oldalas munkáját.
Nyugdíjba vonulása után még a Pécsi Kulturális Központban dolgozott.
2005 óta küzdött nehéz betegségével, melyet férje gondos ápolással
próbált elviselni. Néha bizakodott, de reálisan, az utolsó pillanatig
tiszta tudattal látta sorsát. 2007 karácsonyán már mindenki azt hitte
itt a vég. Majd kissé jobban lett és 2008. január végén egy este még
távcsövével mutatta két unokájának a bolygókat és mesélt nekik a
csillagos égről.
Pécsett hunyt el csendesen, 2008. március 18-án este. A pécsi
köztemetőben temették el 2008. április 2-án. Temetésén nagy létszámú
gyászoló tömeg jelent meg, hiszen még valamennyi testvére és azok
családja és rokonsága megjelenhetett itt. A 11 testvér közül ő hunyt
el elsőként. Utolsó útjára kísérhették amatőrcsillagász társai is,
részvétet nyilvánítva mozgalmunk nevében. Sírja a temető északkeleti
részébe, a C. parcella XXII./40. helyén található. A gyászhírt hozó
értesítésen a Kulin György vezette mozgalom "Csillagász indulójának"
kezdő sorai álltak: "Az esti csillagot ha látom/ Rólad mesél az
édesem…"
Hitvallása lehetett, amit írt a tanulmányának végén: "A csillagok
altatta és keltette nemzedékeknek nem volt távcsövük, azt a
képzeleterő pótolta. Ez a termékeny képzelet hősöket, eszközöket,
társakat küldött fel az égbe, hogy tolmácsolják az égi
hatalmasságoknak az ember vágyait, álmait, örömét és bánatát. Égre
törő vágyaink megvalósítása közben azonban nem vettük észre, hogy öreg
pásztoraink csendben eltűntek mellőlünk és sírjukba vitték ősi
csillagismereteiket, csillaghagyományaikat".
Állatorvos és amatőrcsillagász: Dr. Láng Miklós (1948-2012)
A megemlékezést írta: Keszthelyi Sándor
Az 1969-es "Hobbym a csillagos ég" című tévéfilm pécsi felvételén
Kulin György megszólított egy egyetemistát. "És az Ön foglalkozása?"
"A Pécsi Állatorvosi Rendelőintézetben vagyok laboráns" – válaszolta
öntudatosan a hosszú hajú nyúlánk fiatalember. Így került adásba, így
őrizték meg az archívumok, így láthatjuk a mai internetes portálokon
Láng Miklós alakját.
1948. nov. 4-én született Pécsett. 1963-ban a pécsi Pedagógiai
Főiskola Alkotmány utcai I. számú Gyakorló Iskolájában az általános
iskolai, 1967-ben a Rókus utcai Vegyipari Gépészeti Technikumban a
középiskolai tanulmányait végezte el. 1967-től 1972-ig Budapesten, az
Állatorvosi Egyetemen tanult. 1977-ben házasodott meg. Marcell fia
1980-ban, Attila fia 1983-ban született. Állatorvosként oda ment ahová
éppen az állami szervek helyezték: Budapesti Állategészségügyi
Állomás, Bácsalmási Állami Gazdaság, Kisszállási Petőfi
Termelőszövetkezet, Boscoop Dombóvár voltak sorban a munkahelyei. Az
1990-es változásokkor Pécsre visszatérve magán-állatorvosi rendelőt
nyitott. Az első pécsi magánpraxisú kisállatorvosként hamar igen
népszerű lett. 22 éven át tízezer számra keresték fel a gazdák kedvenc
háziállataikkal, főleg kutyáikkal. Nagyon szerette szakmáját, az
állatok gyógyítását. Akkor már egyedül élt, így a nap bármely
órájában, vagy akár éjszaka is a kis betegek rendelkezésére állt. Ha
igényelték, akkor kocsijába ülve, vagy robogójára pattanva házhoz
ment. Többször tanúi voltunk, hogy éjjel a csillagászati táborokba
hoztak ki hozzá a gyógyítani való ölebeket.
Mert Láng Miklóst középiskolás kora óta érdekelte a csillagászat.
Belépett a Csillagászat Baráti Körébe és a TIT-be. 1966 óta járt a
pécsi csillagászati szakkörbe, amelynek akkor egyik vezéregyénisége
éppen Dr. Balázsy László állatorvos volt. Itt a könyvek, a
folyóiratok, például a Sky and Telescope friss számai, az előadások, a
társaság és általánosságban az űrhajózás és holdraszállás légköre
hatására örök rabja lett a csillagászatnak. Egyetemistaként, pécsi
nyári szakmai gyakorlatának idején került Dr. Balázsy László házának
teraszára 1969. aug. 26-án, ahol Kulin Györggyel válthatta a már
említett és filmen megörökített mondatokat.
Igazából 1990 után kapcsolódott vissza a pécsi amatőrcsillagászok
világába. Járt a csillagászati szakkör heti foglalkozásaira és ott
több kiselőadást is tartott. Belépett a Magyar Csillagászati
Egyesületbe 1991-ben, 658. sorszámú tagként. Alapító tagja volt
1994-ben az Astra Pécsi Csillagászati Egyesületnek. Az 1991-1998-ig
tartott pécsváradi nyári észlelőtáborokba is jött: ide már a kisfiait
is kihozta. A gyermekeknek nagy élmény volt a csillagos ég alatti
éjszakai nyüzsgés, a sátorban alvás és a rendszertelen napirend.
Kulin-tanítványként, Láng Miklós is vágyott a csillagos ég
látnivalóinak saját szemmel való megfigyelésére. Sokat észlelt, habár
nagyrészt nem dokumentálta a látottakat. LMK jelzéssel még a
változócsillagok észlelését is megpróbálta 1992-1993-ban. Leginkább a
bolygók minél jobb látványára sóvárgott. Kisebb lencsés és kicsit
nagyobb tükrös távcsövek után ilyen célzattal bővítette ismereteit és
távcsőparkját. Minél jobb, valami igen jó távcsövet szeretett volna.
1992-ben Pozsonyból, Jávorka Ágostontól rendelt egy kiváló minőségű
200/1200 mm-es távcsőtükröt. Több hónapig izgatottan várta, hogy
megérkezzen. Dobson-rendszerűre megszereltette és kipróbálhatta. Az
optika kiváló volt bolygókra is és fényerőssége okán mélyegekről is
pompás képet adott. Felejthetetlen képet adott a pécsváradi tábor
éjszakájában például a Fátyol-köd íveiről és a Helix-ködről. Igaz
akkor és ott olyan sötét volt az ég, hogy az M33-ot is láttuk szabad
szemmel. A távcső kocsival könnyen hordozható és kezelhető volt, így
sokszor hozta el a pécsi távcsöves bemutatásokra.
Városi lakása egével azonban nem volt megelégedve, ezért 1994-ben a
megye egyik legeldugottabb helyén vásárolt magának egy telket,
présházzal. Hegyszentmárton szőlőhegyén, a Villányi-hegység nyugati
szélén valóban kiváló ég volt, körpanoráma, és villany sehol. Gyakran
hívta és vitte le pécsi csillagászbarátait ide, esti-éjszakai
távcsövezésre. Nagy hatással volt ránk, amikor innen, az ország egyik
legdélebbi észlelőhelyéről (földrajzi szélessége: 45,9 fok) 1992.
február 26-án éjjel (Vincze Ivánnal együtt) északi fényt látott.
Onnantól kezdve bízhattunk abban, hogy még Pécsről is lesz esélyünk
sarki fények látványára. 1994. július 19-én is ott voltunk vele, és a
200 mm-es Dobsonban néztük, ahogy a Shoemaker-Levy 9 első darabjai a
Jupiterbe csapódtak.
Később a 200 mm-es távcsövet a pécsi közösségnek adta. Akkor egy még
jobb bolygós-távcsőre, egy kitakarás mentes Yolo-ra vágyott és azt
vásárolt Schné Attilától. Nagy öröm volt a 172/1863 mm-es hajtogatott
fókuszú távcső megérkezése 2003-ban, még a "Nagy Mars Földközelség"
előtt. Azonban a házában tárolt Yolo állványa, tengelyrendszere és
szögletes doboza olyan terjedelmes és súlyos volt, hogy egyedül nem
tudta összerakni: Így "kénytelen" volt pécsi csillagásztársait
segítségül hívni, ha valami bolygós esemény, jó láthatóság, oppozíció
adódott. Szívesen mentünk hozzá, mert kritikusan ugyan, de nagy
tudással beszélt nekünk az optikák minőségéről, a távcsőrendszerekről,
a bolygóészlelés gyakorlati fogásairól.
Állatorvosi hivatása és egész napos munkája mellett, a szabadidejében
lehetett csak amatőrcsillagász. Így jobbára Pécs csak közössége
ismerte és szerette. Szájában az elmaradhatatlan cigarettával jelent
meg távcsöves bemutatásokon, közös észlelési akciókon. Azért
figyelemmel kísérte az országos mozgalmat is, és az elmúlt évtizedek
alatt hosszabb-rövidebb időre megjelent Ágasvár, Szentlélek, Tarján,
Palé, Hegyhátsál, Baja, Pécsvárad, Boldogasszonyfa rendezvényein,
táboraiban. Társaival elutazott Ausztriába a Nemzetközi Távcsöves
Találkozó rendezvényei is. 2010-ben még elrepült Dél-Amerikába.
Peruban hetekig járt autóbusszal az Andok hegyei között. Elrepült a
Nazca vonalak felett és eljutott Machu Picchuba. Nem vitt távcsövet,
így csak puszta szemmel gyönyörködhetett a déli égbolt szépségeiben.
Neve és kisebb írásai az Astra, a Binary, a Bökönc, a Gemma és a
Meteor lapokban fordultak elő.
2012 nyár elején értesült betegségéről és orvosként tudatában volt
gyógyíthatatlanságával. Azért még eljárt a hetenkénti
összejövetelekre, augusztus közepén még éjjel többször kiment Paléra.
Tervezett még Rómába egy utazást, de erre már nem volt ereje. December
10-én még eljött a csillagászati szakkörbe. Tudta (mi is láttuk) hogy
utoljára! Köszöntöttük Miklós nap alkalmából (már nem ihatok semmit! –
mondta). 2012. december 19-én hunyt el barátunk Pécsett. Különleges
egyéniségű emberrel lettünk szegényebbek!
Hamvai nem temetőben nyugszanak, hanem Pécs főterén. A valamikor itt
álló középkori Szent Bertalan templom helyére a török időkben (Mekka
felé tájolva) a Gázi Kászim dzsámit építették. Ebben a ma keresztény,
Belvárosi-templomnak az altemplomában nyugodhat 2013. január 26-a óta
barátunk. Rokonsága, ismerősei és kollégái mellett, népes számú
csillagászcsapat kísérte utolsó útjára.